Azt nem tudom, hogy valóban színház-e az egész világ, de a nappalink februárban biztos, hogy az volt. Peti jött, és hozta magával a művészt, a lelkészt, a spárgára éhes vendéget, és még számos arcát. A képek összefűzésével pedig kirajzolódtak a karakterek történetei. Ez a fotózás meghaladta a klasszikus értelemben vett portrézás kereteit, inkább rögtönzés volt ez a tárgyakkal, eszközökkel, melyekből egy nagyon izgalmas anyag jött össze. Élveztem, jó móka volt.

Ez a sorozat a bizonyíték arra, hogy nem feltétlenül kell stúdióban gondolkodni, a stúdió minőségű képekért. Persze annak is van létjogosultsága, de ebben az esetben teljes mértékben én alakíthattam ki a díszlet minden egyes részletét. Nem bonyolítottam túl a világítást, egy Godox rendszervakut helyeztem el egy méhsejtráccsal ellátott 80 cm-es oktaboxba, ez szolgáltatta a főfényt oldalról.

Ha Neked is van indíttatásod arra, hogy otthon kísérletezz, akkor én csak bíztatni tudlak. Építsd fel otthon a saját mini stúdiód. Igyekezz olyan eszközöket, drapériákat, kiegészítőket vásárolni barkács, és textilboltokból, amelyek egyrészt harmonizálnak egymással, másrészt további fotózások során is fel tudod használni őket, és tetszés szerint tudod majd variálni kedvedre. Jó kísérletezést kívánok!