Sztorik

Esőcseppes portrék a lakásban

Még januárban, egy másik fotós project miatt napokig jártam a barkács áruházakat, hogy minden kiegészítőt beszerezzek. Ekkor találtam rá a fotózáshoz használt plexi lapra, ami kitűnően helyettesíti az ablaküvegeket. Ott nyomban, az áruházban beugrottak a lenti fotókhoz hasonló jelenetek. Katartikus fellelkesülés! Természetesen ment a plexi a kosárba, aztán jött haza velem, de amíg a másik projekt munkálatai tartottak, ment a sarokba. Kitartóan várt, pihent, néha össze-össze néztünk, és nagy reményeket fűztünk egymáshoz.

Amikor – az akkor még mit sem sejtő – feleségem, Saci február végén megemlítette itthon, hogy időpontot foglalt hajvágásra, a plexiüveges fotózás terve végre táptalajt kapott, az elképzelésből pedig kész terv kezdett kirajzolódni. Megszületett a koncepció, és finoman jeleztem neki, hogy a fodrász után akkor még egy laza kis fotózást is megejtünk, jó?

A fodrászkodás napján, tarsolyomban a megkapott engedéllyel nem is volt mást dolgom, mint hogy felforgassam a nappalit (általában ez mindig könnyen megy), helyet csináljak az állványoknak, rögzítsem rá a plexit, beállítsam a fényeket, és várjak.

Saci érkezése után szerencsére gyorsan túllendültünk azon, hogy mekkora káosz lett a lakásban. Mivel ő is szokott fotózni tudja, hogy az otthoni kreatívkodás bizony felfordulással jár. De hát ugye, a jó képekért mindent!

Több ruha szettet is kipróbáltunk, mire megtaláltuk a befutót, ami az egy vakus világításhoz, és a vizes ablakos-plexis hatáshoz jól illeszkedett. Ez a lazán felvett világos férfi ing (az enyém) remekül illett a koncepcióba, szóval ezzel dolgoztunk, miután megtaláltuk. Különleges hangulatú képek születtek, az eredményt itt látjátok…